A DESIGN, A HANGULAT, AZ ATMOSZFÉRA, AZ AMBIANCE…

2019-05-30 Kitti

A YESS Talks mai részében Trinn Csillával, az Ambiance Boutique Events megálmodójával beszélgetünk. Amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen előszóval is vezessem fel a mai beszélgetést, nagyon sok dolog eszembe jutott. Megdöbbentően sokáig tudnék beszélni arról, hogy milyen jó érzés volt találkozni valakivel, akivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk és ugyanolyan őrült – bocsi Csilla – gondolatai vannak, amikor helyszínekről, bútorokról, stylingról beszélgetünk, mint nekem.

Csillával a YESS indulása után nem sokkal találkoztunk. Ő és munkatársnője Bogi, az elsők között voltak, akik eljöttek hozzánk a raktárunkba és megnézték bútorainkat. A helyzet pedig az, hogy már ott is teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Csilláék nagyon különleges és értékes szegmensét képviselik a hazai rendezvénypiacnak. Látogatásukkor azonnal „szakmázni” kezdtünk és valahogy azóta is minden telefonbeszélgetésünk és találkozásunk áthajlik egy kisebb brainstormingba, amikor bútorokról, helyszínekről, styling megoldásokról van szó.


A lényeg a részletekben rejlik” Ez akár Csilláék mottója is lehetne, hiszen az Ambiance Events minősége és cégfilozófiája rejlik rendezvényeik minden apró részlete mögött. A minőséget helyezik előtérbe a mennyiséggel szemben és mindegyik eseményük pezseg a kreatív alkotói energiától.

Nagyon érdekes és izgalmas volt az interjút elkészíteni. Olyannyira, hogy a hanganyag feldolgozása közben is újra és újra teljesen bepörögtem, hiszen abszolút átérzem azokat a dolgokat, amikről Csilla a legnagyobb átéléssel beszélt. Arról, hogy mitől love projekt a saját cége, hogy hogyan és honnan indult, mivé forrta ki magát az Ambiance, milyen érzésekkel kel fel hétfő reggel és, hogy mi hajtja őt előre sok éves rendezvényszervezői múlttal a háta mögött.

A másik oldal pedig – mivel nem minden öröm és boldogság – kimond számtalan olyan dolgot, amit már nagyon szerettem volna hallani valakitől, aki a szakmában dolgozik. Mégpedig azt, hogy vannak dolgok, amikre nemet kell mondani.

Mesélsz egy picit a kezdetekről? Hogyan indultál el a rendezvényszervezés felé vezető úton?

Mindig is nagyon szerettem utazni. Édesanyám lévén mi már akkor is tudtunk évente 3-4x utazni, amikor ez régen még nem volt jellemző. Nagyon korán, 19 évesen eldöntöttem, hogy utazási irodában szeretnék dolgozni. Utazási irodai referens lettem, repülőjegyeket értékesítettem és itt ismertem meg volt férjemmel, aki miatt Budapestre költöztem.

Akkor még a turizmusban dolgoztam, sokat utazhattam. Előfordult, hogy hazajöttem Miamiból, bőröndöt váltottam és elmentem Finnországba egy kiállításra. Már akkor is szerveztem, csak akkor még utazásokat, most pedig az ügyfelek egy estés rendezvényét.

Maga a szervezés szeretete mindig is a véremben volt. Számtalanszor jöttek be az utazási irodába ügyfelek úgy, hogy „Ajánlj nekünk egy helyet!” Ehhez pedig mindig vissza kellett kérdeznem, hogy „Mit szeretnél? Mik az igényeid?” Én a rendezvényeknél is ebben hiszek.

Fel kell mérni a vendég igényeit és tovább kell látni azon amit elsőre gondolnál, hogy tetszene neki. Egy mixet kell gyúrni az ő elképzeléseiből és az én tapasztalatomból. Amikor először találkozunk én már azon is gondolkodom, hogy ő kiket fog meghívni, mi az, ami az ő vendégeit érdekelheti. Mert az, amit ő szeretne, lehet, hogy nem fog tetszeni a saját vendégeinek. Szerintem egy egészséges beleérző képesség is kell ehhez.

Ezek szerint nagyon jól ismered az ügyfeleidet, nem igaz?

Igen. Mi nagyon sokat kérdezünk. Nem csinálunk előre elkészített, sablonos rendezvényeket. Épp ezért, tenderen is nagyon ritkán indulunk. Én nem fogok előhúzni a sarokból egy prezentációt és elküldeni, csak azért hogy induljak egy tenderen. Ez nem élvezet, így nem tudom neki azt adni, amire valójában vágyik.
Bármilyen hosszú briefet ír, abból nem fog átjönni, hogy valójában mit szeretne. Rengetegszer van úgy, hogy azt mondjuk, nem indulunk, mert ha nincs elég információnk ahhoz, hogy jobban testre tudjam szabni a rendezvényt, akkor csak feleslegesen hülyítjük egymást.

Szerintem ennek alapvetően így kellene működnie.

Legyen meg a kölcsönös tisztelet és ismerjük meg egymást. És azt is mondja meg, ha csak egy ellenajánlat kell neki. Elküldöm neki azt is, csak legyünk fairek egymással. Ha pedig meghív a tenderre, akkor ismerjük meg egymást, mert csak akkor tudok neki jót adni, ha én is megismerem őt, ő pedig azért hívjon meg, mert tetszik neki az, amit képviselünk.

Hogy lett az utazási irodából rendezvényszervezés?

Az utazási irodától légitársasághoz mentem sales-esnek. Corporate salesel foglalkoztam a Sky Europenál még mielőtt be nem zárt volna. Innen mentem el szülni és adódott egy lehetőség, hogy mi lenne, ha kibérelnénk egy golf klubot a Hajógyári szigeten és azt üzemeltetnénk. Megvizsgáltuk, hogy hogyan lehetne fenntartani egy ilyen pályát és arra jutottunk, hogy ez csodás terület, itt mindent lehet, leginkább a felületeinket értékesíteni reklámcélra és rendezvényeket szervezni.

A válság előtt nagyon sok rendezvény volt. Akkor nagyon sokat költöttek a cégek belsős rendezvényekre, csapaépítőkre, családi napokra, partner rendezvényekre. Eléggé elszállt rendezvények voltak. Volt olyan ügyfelünk, akiknek helikopteres városnézést csináltunk yachtozással. Manapság ha ilyet mondasz, hogy vigyük a vendéget helikopterrel valahová – ami nem is olyan óriási költség – akkor azt válaszolják, hogy az túl fancy és túl feltűnő. Manapság próbálják kifelé azt mutatni, hogy nincs rongyrázás. Hát… abban az időben volt rongyrázás. Volt oroszlán is a Golftanyán. Minden amit el tudsz képzelni.

Szóval kicsiben indultunk. Először csak ott csináltunk csapatépítőket. Elég unikális dolog volt, hiszen mindenki örül, ha kipróbálhatja a golfozást és pár óra alatt rá is érez az ember az ízére. Volt idő mikor még mi főztünk, pácoltam a húst, sátrat takarítottam. Egyszer véletlenül bevállaltunk egy családi napot és egy esküvőt egy napra. Voltak érdekes pillanataink.

Szerintem ezek pont azok a pillanatok, amikre ott és akkor azt mondod, hogy „Húúú oké, ezt megcsináljuk, de legyünk túl rajta!” – de igazából már ott is biztos vagy benne, hogy ez pár év múlva kedves emlék lesz.

Én azt gondolom, hogy el kell jutni idáig. Mi is elkezdtük valahol és szerették a vendégeink ezt a személyes, családias hozzáállást. Van olyan ügyvédi iroda, aki azóta velünk van, a kezdetek óta mi szervezzük a rendezvényeiket. A golfpálya üzemeltetésből pedig idővel rendezvényügynökség lett.

Régen csináltunk esküvőket, de úgy éreztük, hogy nem szeretnénk elaprózódni. Akkor még nem éreztük azt, hogy arra a fajta igényességre, amit mi szeretünk, a pároknak igénye lenne. Azóta ez sokat változott és azóta sok erre specializálódott wedding ügynökség van. Volt olyan évünk amikor 10 esküvőnk volt, de végül leraktuk ezt a szárnyunkat. Azt mondtuk, hogy nekünk a corporate rendezvények több kihívást jelentenek és izgalmasabbak. Egy párral való kapcsolattartás sokkal hosszabb ideig elhúzódó dolog és az ilyen munkák mellett nem maradt volna elég időnk a corporate ügyfelekre. Döntenünk kellett és végül a corporate mellett döntöttünk.

Ezzel párhuzamosan pedig belekerültünk a luxusiparba és elkezdtünk az Andrássyn egyre több és több butikmegnyitót, bemutatót szervezni. Ez a fajta maximális odaadás és kifinomultság abszolút nyerő volt, nagyon szerették és szeretik az ügyfeleink a mai napig, hogy ennyire törődünk és odafigyelünk a részletekre. Mi nyitottuk a Vertu-t, a Hublot-t, a La Perla-t, Breitling a Polo Ralph Lauren és az Armaninak folyamatosan csináltunk rendezvényeket. Így lett az egyik lábunk a luxusipar a másik pedig a corporate rendezvények.

Honnan inspirálódsz? Hiszen rengeteg új helyszín, dekorációs megoldást, bútorzat visszaköszön a munkátokban.

A helyszín az mindig a megrendelőtől függ és ügyfélre szabjuk. Azt tartjuk szem előtt, hogy melyik az a helyszín, ahol visszaköszön az, amit a cég képvisel. Most például az egyik ügyvédi irodánknak nem találtunk helyszínt, mert vagy felújítás alatt volt vagy nem volt hely. Sokáig dilemmáztunk és végül elvittük őt a Nemzeti Múzeumba. Maga a helyszín ugye nem egy friss, üde hely, gondolkoztunk, hogy mi legyen, hogy legyen és tudtuk, hogy valami légies kell ide… de elakadtunk. Mikor elakadunk, segítséget kérünk. Többször előfordult már, hogy kértük stylist segítségét, amikor azt érzetük, hogy ide valami több kell, mint a mi tudásunk, ihletésünk. 

Szerintem nem szégyen segítséget kérni. Így lehet megtalálni jó partnereket. Ugyanígy találunk bútorokat is. Már unom a legtöbb bútort. Már legyen valami más, alkossunk! Erre annyira vágyom.

Szerintem ez művészet.

Az utazás is művészet, akkor is nyitott szemmel jársz. Ez egy régi mottóm, hogy „travel that opens the eye and mind”. Életünkben először úgy néz ki lesz külföldön rendezvényünk. Egy taiwani ügyfelünk budapesti sikeres konferenciája után megkért minket, hogy máshol Európában is szervezzük meg. Most megyek Lisszabonba helyszín bejárni, ahol egyébként a párommal pont voltam egy Portugál körúton nemrég és láttam egy csodálatos rendezvényhelyszínt. Olyan helyszínt találtam, hogy Waooo… és most lehet, hogy lesz ott rendezvényünk. Szóval már utazni sem tudok anélkül, hogy ne nézném a gyönyörű tereket és ne kezdjek el azonnal azon gondolkodni, hogy ebből mit lehetne kihozni. Ez mind inspirál.

Van kedvenc projekted, rendezvényed?

Mindig szokott lenni egy kedvenc. Minden évben más. És nagyon érdekes az egésznek a pszichológiája is, hogy amiért nagyon küzdesz és nem jön össze, azért nagyon fáj a szíved és aztán van ami nagyon könnyen összejön és annak nem tudsz annyira örülni. És van amiért álmodozni kell… ha egy olyan összejön, annak nagyon tudsz örülni.

Love projekt pedig attól lesz valami, hogy van egy belső igényed és ennek hála reggel úgy kelsz fel, hogy nincsenek unalmas napok.

Persze nekem is vannak rossz napjaim, amikor abszolút nem vagyok motivált, hogy „Na akkor ma este menjünk el az ügyféllel berúgni, csak azért is, hogy még több munka legyen és még több ügyfél.” Ebből már kinőttem, ez már nem megy.

Szerintem ez is a love projekt hosszan fennmaradásának egyik titka. Megtanulni nemet mondani. Nem csak egy koncepcióra, vagy tenderre, hanem bizonyos dolgokra is: NEM. Nem kényszerítem magam bele olyan szituációba, amitől én rövid vagy hosszútávon nem érzem magam jól.

Azt gondolom, hogy biztosan vannak sokkal nagyobb, profibb, strukturáltabb, profitorientált ügynökségek, de sosem akartam nagy ügynökség lenni. Ez a családias mivolt mindig is célom volt. Azt 10 évvel ezelőtt is megfogalmaztam, hogy 5 embernél többen sosem leszünk. És eddig 4 volt a maximum. Nekem ez ad boldogságot, rugalmasságot, örömöt, hogy belátható az egész. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt olyan rendezvény ahol közel 100 ember ne dolgozott volna be nekünk.

Van álom helyszíned?

Amit nagyon szeretünk és szerencsére az ügyfeleink is nagyon szeretnek bennünk, hogy imádunk mindenhol elsőként ott lenni. Mi voltunk az elsők az Émile-ben, a Bálnában. Mindig nyitott szemmel járunk. Szeretünk olyan helyre is csinálni rendezvényt, ahová mások nem tudják elképzelni, hogy lehet.

Imádom amikor egy régi klasszikus épületet feldobnak egy üveg szerkezettel, szeretem amikor találkozik a régi az újjal.
Biztos hülye vagyok, de imádok szállodát bejárni. Felfedezni, hogy hogyan designolnak meg egy teret, miben különböznek a szállodák egymástól, miért érzed magad jobban az egyikben mint a másikban? Mi az, amitől az egyik családiasabb a másiknál, mi az amitől az egyik túl csicsás a másik pedig otthonosabb? Szállodai szobákat, tereket, bárokat nézni imádok. Mindig elgondolkodom rajta, hogy miért megy az egyik bár jobban mint a másik? Mi az a vonzerő, ami bevisz oda? A design, a hangulat, az atmoszféra, az ambiance….? Van valami amiért beülsz oda és nem tudod megfogalmazni, de az a valami engem nagyon izgat.

Emlékszem amikor először megláttam a Brodyt azonnal elmentem megnézni a szobáikat is a Studioban, a Bródy utcában… utána napokig nem tudtam aludni. Olyan szinten feldobnak ezek a dolgok, hogy tudtam, oda nekem vinnem kell rendezvényt. És ha kitalálom, hogy oda vinnem kell rendezvényt, akkor az úgy is lesz. Előbb utóbb úgyis jön az a megrendelő, akinek ez lesz a tökéletes helyszín.

Úgy képzelem, hogy az ügyfeleitek olyanok, mint amilyenek Ti vagytok. Nagyon sok visszatérő ügyfeletek van, ugye?

Igen, nagyon sok. Hát azt nem mondanám, hogy olyanok, mint mi, de szeretik azt a fajta igényességet és hozzáállást, amit adunk.

Csomóan nem mernek bekopogtatni a főnökükhöz, hogy akkor ezt így meg úgy kellene csinálni, hiába ő máshogy döntött. Én nem félek. Elég fafejű vagyok néha és megmondom nekik, hogy ha pl. ezt a programelemet kiveszi, akkor ez meg az rossz lesz. És így nem akarom adni hozzá az arcomat, mert szerintem ez így gyenge lesz, és gondoljuk át, mert szerintem máshogy kellene…

Vannak azok a pontok, amikor fel kell vállalni azt amit te szakmailag jónak látsz. Szakmailag vagy érzelmileg….? Nem tudom, mindig lavírozok a kettő között. Nem tudom minek hívjuk, biztos évek, tapasztalat, de kell ehhez is megérzés.

Az ügyfélnek nincs mindig igaza. Fogni kell az ügyfél kezét és edukálni. Már évek óta próbálom edukálni őket, gasztronómiában különösen.

Tapasztalsz fejlődést?

Szerintem rengeteg cégnek van rá igénye, igen. Ha például dolgozói étkeztetésről beszélünk, akkor is lehet adni ízeset és finomat. Nem feltétlenül kell lemenni a chafingben rántott húsos szintig. Az sem rossz, de csakis frissen. Van olyan meeting ahol egy órán keresztül csak arról beszélünk, hogy milyen bor fog bekerülni a választékba.  Szerencsére van és reméljük, hogy egyre több cégnek lesz is igénye a fejlődésre és a minőségre.

Vélemény, hozzászólás?